Az alábbi linken elérhető az RTL összefogalója az Izinta által forgalmazott innovációról.
Az intervenciós radiológia olyan minimálisan invazív terápiás szakterület, ahol a radiológiai képalkotás eszközeivel vezérelve végzünk gyógyító eljárásokat. Ennek a több mint 50 éves szakterületnek egyik gyorsan fejlődő, önálló területe az onkointervenciós radiológia.
Az elmúlt 35 évben itt bekövetkezett robbanásszerű fejlődésnek az a magyarázata, hogy az intervenciós radiológia adta flexibilis, más terápiákkal jól kombinálható és kis megterhelést jelentő eljárás. Hőablációs módszerek közé tartozik a mikrohullámú abláció (MWA) . Az összefoglaló név alatt számos hasonló kivitelezésű, de eltérő fizikai alapon nyugvó eljárást ismerünk. A hőablációs technika lényege, hogy egy tű segítségével hőt közlünk a daganattal, vagyis megfőzzük/megsütjük a hőre érzékeny sejteket, szöveteket. Számos területen alkalmazhatóak.
A daganatba bevezetett ablációs tű környezetében a töltött vagy elektromos dipólussal rendelkező részecskék, vízmolekulák olyan nagy sebességgel forognak az elektromágneses hullámok segítségével, hogy az így létrejövő súrlódás gyorsan magas hőmérsékletet alakít ki a területen, elpusztítva a megcélzott szövetterületet.
A tüdőben történő termikus abláció technikáját, a rádiófrekvenciás ablációt először 1995-ben írták le állati tüdődaganatos modellekben történő felhasználásra, majd 2000-ben emberekben. A mikrohullámú abláció újabb ablációs módként és a minimálisan invazív rákellátás arzenáljának kiegészítéseként jelent meg.
A mikrohullámú abláció állítólagos előnyei más hőalapú módozatokkal, például a rádiófrekvenciás ablációval és a lézerrel szemben nagyobb és gyorsabb mennyiségű szövetmelegítést jelentenek egy adott alkalmazásnál. A rádiófrekvenciás ablációval ellentétben az MWA nem támaszkodik egy olyan elektromos áramkörre, amely lehetővé teszi több applikátor egyidejű használatát.
